Lendvai Ildikó, a rendszereken átívelő jósnő.
Fotó: MTI/Kovács Attila

Ismét szatirikus énjével állt elő a Népszavában Lendvai Ildikó, a szocialisták ciklusokon átívelő nagyasszonya. A szerző a korabeli Szabad Nép fáradhatatlan munkáslevelezőjére hajaz, aki – bár senki nem kérte rá – rendszeresen leszállt közénk, hogy fáklyalángjával figyelmeztessen, mennyire rossz úton járunk. (Elolvasván a szatirikusnak szánt írást, mélyen egyetértettem a kommentelővel: „Akkor már inkább Bangóné – ő legalább sosem akar vicces lenni.”)

A szerző ezúttal is Orbán Viktoron keresett fogást. Régi mániája.

„Annyira izgultam – kezdi Ildikó asszony. – Napokig még levegőt se igen tudtam venni, amíg végre kiderült: a kormány elfogadja a Fidesz-frakció javaslatát.” (Az oxigénhiányos állapot egyébként végig érződik az íráson.) „Idő kellett, hogy közös véleményre jussanak: lesz nemzeti konzultáció a szankciókról, az aktuális mumusról. […] Orbán persze most is az egyetlen épeszű a sok idióta európai között. (Utóbbit iróniá­nak szánja a szerző – P. Gy.) A rádióbeszéde tele van ilyen fordulatokkal: »Rögtön láttuk, már az elején.« Például azt, hogy a szank­ciók ­miatt drágul az élelmiszer, ezért is rendelt el árstopot némelyikre.”

Ezer szerencsénk, hogy itt van köztünk Lendvai Ildikó, ez a sokat látott, rendszereken átívelő jósnő, aki belelát az orbáni kártyákba, s fáklyalángjával figyelmeztet bennünket, megszédíthető, mafla választópolgárokat. Szerinte ugyanis ez az egész szankciós dolog egy álprobléma. (Bár az is lehet, hogy az billentette ki a balansztengelyéből, hogy a magyar kormány mer népszavazást kiírni. Meri kikérni a többség véleményét.) Amióta Ildikó asszony vicces cikkeit olvasom, megtanultam értékelni a Sas-kabarét.

Pilhál György
Magyar Nemzet