Nagykanizsán, a Magyar Műveltség Kincsestára Szabadegyemeten került sor Pap Gábor művészettörténész A lélek magyar formái – műveltségünk hat alappillérre című könyvsorozata díszdobozos kiadásának bemutatójára.

A jeles, országosan is egyedülálló, sőt – a szabadegyetem szervezője, Rajnai Miklós Bánffy-díjas bölcsész szavaival élve – történelmi jelentőségű eseményt (melyen részt vett Balogh László polgármester is) a Halis István Városi Könyvtárban tartották a minap. Nem mellesleg ez alkalommal adták át a Magyar Műveltség-díjakat is, amit ezúttal nagykanizsai Dékány Beatrix pedagógusnak és Bertalan Péter zalaegerszegi építészmérnöknek adományoztak – előbbi nem tudott jelen lenni, így csak Bertalan Péter vehette át a helyszínen az elismerést Rajnai Miklóstól. A kitüntetett vállalta fel Pap Gábor hat részből álló könyvsorozata kiadásának költségeit.

– Azt gondolom, Pap Gábor olyan, a magyar műveltség szempontjából fontos gondolatokat és ismereteket fogalmaz meg e kötetekben, melyeknek illő lenne eljutni minden fiatalhoz, minden ma élő magyar emberhez – válaszolta a támogatás okát firtató kérdésünkre Bertalan Péter. – Ennek a legjobb módja, ha ezt a nagyszerű anyagot nemcsak digitális, hanem könyv formában is olvashatják, elmélyülhetnek benne.

Az új, gyűjteményes kiadás ötletgazdája Miklósvölgyi János festőművész volt.

– Súlyosan labilis élethelyzetben és vészesen meggyengült immunrendszerű társadalmi rendszerben érkezett meg hozzánk felmentő seregként Pap Gábor „A lélek magyar formái” címet viselő tanulmány-sorozata, mely kimutatva őseinkhez, a Világmindenséghez, Istenhez, és annak Fiához, Jézus Krisztushoz vezető valódi kapcsolódási pontjainkat, hagyományunk Életfájának gyökereit gyógyítja úgy, hogy a magyarság több mint ezer éves művelődéstörténeti horizontján vezeti végig az olvasót – fogalmazott köszöntőjében. – Mindazok, akik előítéletmentes, nyitott szívvel közelítenek e szellemtörténeti hagyatékhoz, megrendítő felismerést tehetnek: ráébredhetnek arra, hogy azok az ecsetnyomok, melyek Velemér Árpád-kori templomában, vagy éppen a Szamoshát egy apró kis szent hajlékának mennyezetén évszázadokkal ezelőtt útjukra indultak, a mindenkori jelen emberében folytatják küldetésüket, bennük „íródnak” tovább. Az oda „hímzett” képjelek kozmogóniai kérdések felvetése mellett Istent is megidézik, így azok segítségével teremtéstörténet és a Teremtő is újra az emberbe „íródhat” egy olyan világban, ahol teremtéstörténetét és Istenét megtagadva döntött újra és újra úgy az ember, hogy vagy zálogházba dobja, vagy kufárokra bízza tisztességét. E cselekedetéért háborúk és nyomor képében az adót immár keservesen megfizette a társadalom. Most azonban a magyar műveltség tanulságait megélve lehetőség nyílik a zálogba dobott lélek kiváltására – mondta.

Méltatta Pap Gábor munkásságát és az értékes kiadványt Szántai Lajos művelődéskutató is, aki kijelentette: Pap Gábor munkássága mai mércét véve alapul, semmilyen mércével nem mérhető.

– Ha valakinek az életműve ilyen nagy szabású, ennyire egyetemes, ugyanakkor a magyarsághoz szóló, akkor a kortársak számára kitűzött feladat világos: fel kell nőni hozzá – fogalmazott Szántai Lajos. – Pap Gábor útmutatásának köszönhetően tanultuk meg olvasni a magyar népművészetet, hagyományvilágot, a népmeséket, s azt is mindenki tudja, hogy milyen érdemei mutatkoztak meg a Szent Korona-kutatás vonatkozásában. Amikor pedig megfogalmazta a magyar műveltség 6 pillérét, akkor rá kell jönnünk, hogy igen, ezek valóban pillérek. A nagyszentmiklósi kincs, a Szent Korona, a veleméri templom freskói és a fényjárás kapcsolata, a református templomok festett mennyezeti kazettái, a magyar népművészet, a pásztorok hagyatéka és Csontváry Kosztka Tivadar üzenete – ez az a pillérrendszer, melyre a magyar műveltség térben és időben úgy épül rá, hogy egyik pillére sem áll meg a saját koránál, sőt, mindegyik a későbbi korokban, így ma is ugyanúgy aktuális. Miközben egymásra épülnek, kölcsönösen ki is egészítik egymást, tehát szervesülnek.

Pap Gábor lapunknak elmondta: nagy öröm számára, hogy kötetei most díszkiadásban újra megjelenhettek, annál is inkább, mert az ismételt kiadást nem ő kezdeményezte. Úgy véli, ez az igazi elismerés.

– Én ezt úgy fogom fel, mintha ajándékot kaptam volna, még akkor is, ha volt vele munkám, hisz valamennyi kötetet újra át kellett néznem és az 1992-es első kiadás óta napvilágot látott kutatási eredményekkel kiegészítenem – árulta el Pap Gábor. –Annak idején a sorozatot úgy indítottuk el Debrecenben, hogy minden évben megjelenik egy-egy újabb kötet, s az időben legutolsóval, azaz Csontváryval kezdtünk. A mostani kiadásban azonban inkább az időrendi sorrendet vettük alapul. Hogy hogyan lehetne folytatni? A sorozat kívánná a hetedik kötetet, de ezzel visszafelé, illetve előre is léphetnénk egyet. Visszafelé a szkítákat találjuk, tőlük származtatható az a formaadási gyakorlat, ami Csontváryig átvezet a magyar művészettörténeten. De beleférne Munkácsy Mihály, vagy Tóth Menyhért Kossuth-díjas magyar festő is, aki már a 20. század egyik jelentős alkotója.

Rajnai Miklós, mint Pap Gábor legidősebb tanítványa azt mondta: a hetvenes években alakult ki az a szellemi közösség Pap Gábor körül, melynek tagjai kívül rekedtek a hivatalos tudományosságon.

– Történt mindez annak ellenére, hogy Gábor hatására indult el a népművészet motívumrendszerének tanulmányozása, kutatása, neki köszönhetjük, hogy egyáltalán rangján kezeljük a népművészetet – szögezte le Rajnai Miklós. – Pap Gábor óriási műveltséggel rendelkezik, úgy vélem, méltatlan hozzá az a kirekesztett élethelyzet, amibe ő került és vele mindannyian, akik hozzá kötődünk. Nem akarom minősíteni azt, ami történt a rendszerváltáskor, maradjunk annyiban, hogy valami történt. Hála Istennek, elhallgattatni egyik politikai kurzus sem tudta, mert mindig voltak, akik felismerték munkássága jelentőségét és elismerték azt. Úgy érzem, életművének méltó megkoronázása köteteinek díszdobozos kiadása, amihez az anyagi hátteret egy nagyszerű zalai ember teremtette meg és én erre nagyon büszke vagyok.

(Horváth Attila)

 

Pap Gábor munkássága az adatok tükrében

Pap Gábor (Budapest, 1939. május 7.) Magyar Örökség díjas művészettörténész, irodalomtörténész. Édesapja Pap László református lelkész, testvére, Pap László szintén lelkész.1962–63-ban a Képzőművészeti Alapnál lebonyolítási előadó, majd 1963–1973 között az MTV képzőművészeti rovatvezetője, szerkesztő, riporter, forgatókönyvíró, filmrendező, műsorvezető, dramaturg, 1973. február 1-jétől a Művészet című folyóirat szerkesztője, 1974-től 1979. május 31-éig főszerkesztő-helyettese, 1979–1981-ben a Magyar Posta újságkihordója, 1982–1984 között a Kiskunhalasi Városi-Járási Könyvtár igazgatója, majd a városi tanács művelődési osztályának munkatársa, 1984–1987 között külső munkatársa, 1984–85-ben a budapesti Széchenyi Művelődési Központ kiadói részlegvezetője, 1987–88-bana gödöllői Helytörténeti Gyűjtemény igazgató-helyettese, 1989-től a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely művészettörténeti főmunkatársa volt. 1973–1977 között nyaranta a zebegényi Szőnyi István Szabadiskola tanára, 1974-től tanított a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán, Pécsen, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Kaposváron, Győrben. 1984-től a BME Rózsa Ferenc Kollégiumában, a Bercsényi Klubban. 1994–95-ben a Képzőművészeti Főiskolán, 1994-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, 1995-től a Miskolci Bölcsész Egyesület meghívott előadója. 1993-tól a Csuvas Nemzeti Akadémia tagja. 1998-ban Hintalan Lászlóval és Molnár V. Józseffel létrehozta az Örökség Népfőiskolát. A szkíta–hun–avar–magyar etnokulturális folyamatosságot hirdető elmélet művészettörténeti, vallástörténeti szempontú vizsgálata jellemzi munkásságát. 2016-ban átvehette a Magyar Művészeti Akadémia Életműdíját.