Érdeklődők a kommunizmus áldozatainak emléknapján ingyenesen látogatható Terror Háza Múzeumban 2020. február 25-én
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Az állami terrorizmus csimborasszója volt az a nyolcvanhárom évvel ezelőtti nap (1939. augusztus 23.), amikor a Szovjetunió és Németország külügyminisztere Moszkvában aláírta a hírhedt Molotov–Ribbentrop-paktumot. Azt a szégyendokumentumot, amelynek titkos záradékában a két elvadult állam Lengyelország lerohanása mellett fél Európa felosztásáról döntött.

Aki ezek ismeretében is kételkedik abban, hogy a szélsőbal és a szélsőjobb egy tőről fakad, az nézze meg a Terror Háza Múzeum átöltöző szobáját, ahol a megélhetési kisnyilas átbújik az ÁVH-s uniformisba. Vagy merengjen el Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter szenvedélyes kézfogóján.

(Számunkra az öt évvel későbbi augusztus 23-a is roppant emlékezetes. 1944-ben ezen a napon jelentette be a román király, hogy országa „megvilágosodott”: mostantól a szovjet oldalon folytatja a világháborút. Nem is lacafacáztak, attól kezdve már a korábbi bajtársakat, a magyarokat és a németeket lőtték…)

És ha már a szélsőjobb–szélsőbalnál tartunk, a világért se feledjük: míg a nácik bukásával a nemzetiszocialista rendszer bűnei megismerhetővé váltak, a máig eleven kommunizmus gonosztettei árnyékban maradhattak.

Milyen érdekes! A finom Nyugat számára a totalitárius diktatúra máig csupán a nácizmust jelenti – a kommunizmussal nem volt találkozásuk, így arra megengedőn legyintenek… Talán ha Párizst is Szerjózsák „szabadítják föl”, és feledkeznek ott negyven évig, árnyaltabban látnák a kérdést. De mert nem így történt, a „mértékadó” Nyugat az igazságnak csupán a felét ismeri. A másik feléről csak papol.

Pilhál György
Magyar Nemzet