Nem sikerült augusztus huszadika „átnevelése”

Nincs a magyar történetben még egy ünnep, amely annyi különféle tartalommal töltődött volna meg, mint augusztus 20.

A nyár végéhez közeli nap ősidők óta szerepel a magyar ünneptárban. A régmúlt századokban, egészen 1945-ig egyértelműen Szent István király tiszteleteként jegyezték ezt a napot. A II. világháború befejezését követő esztendőkben kezdődött az ünnepnap „átnevelése”.

Ahogy a koalíciós időkben erősödött a kommunista párt befolyása a honi politikában, Rákosiéknak útjában voltak azok az erősen egyházi töltésű ünnepek is, amelyek a történeti Magyarország ezer éves hagyományaiban gyökereztek. Miután augusztus 20-a ünneplése nagyon mélyen beivódott az emberek lelkébe, lehetetlen lett volna egy tollvonással eltörölni az ünnepnapot.

A párt ideológusai ezért igyekeztek más köpönyeget húzni az ünnepre. A kezdeti időkben arra törekedtek, hogy Szent István király neve elől elkoptassák a „szent” jelzőt. Később már a szentkirályról nem is esett szó, egyre inkább az „Új Kenyér Ünnepe” meghatározás uralkodott el augusztus 20-a kapcsán.

Az új kenyér ünneplése azonban nem volt tisztán kommunista találmány. Egészen a XIX. századig visszavezethető a kenyérünnep, ezért a szociáldemokratákkal „feltöltött” kommunista párt eredendően új arcot kívánt kreálni az ünnepnek. Rákosiék 1949-ben erre a napra időztették az új, sztálinista alkotmány hatályba lépését. Ettől kezdve, a szocializmus évtizedeiben az „Alkotmány Napja”-ként ünnepeltették augusztus 20-át.

A Kádár-rendszer idején, a hatvanas évektől tűnt fel ismét az új kenyér ünnepe meghatározás, az alkotmány ünneplése mellett. Később, 1970-től kezdték megemlíteni István királyt, mint államalapítót – természetesen a „szent” jelző nélkül.

A rendszerváltozás hozta az új változást. Augusztus 20-a visszanyerte eredeti státuszát. Ma ismét az egységes, ezredéves múltra visszatekintő magyar állam alapítóját, Szent István királyt ünnepeljük augusztus 20-án.

f.l.