Demszky ismét filozofál

Demszky Gábor volt főpolgármester beszél a Budai Liberális Klub Alapítvány rendezvényén, amelyet az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) a budapesti 4-es metró beruházásáról szóló jelentéséről tartottak Budapesten 2017. február 13-án.
Fotó: MTI/Kovács Tamás

Valójában nem tudom, miért, de elolvastam Demszky Gábor cikkét az Élet és Irodalomban. Sokáig merengtem A Mariupol, az ukrán Guernica című írás megfejtésén, sikertelenül. Már a legelején, a gondolatébresztőnek szánt mondatnál elakadtam: „Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország 1991 utáni történelme jól mutatja, hogy »egy rendszer bukása nem teremt tiszta lapot, amelyen a természet piacot, a piac pedig jogokat hoz létre«. Ez a »szükségszerűség« eszméjének lényege.” Kételyei­men az sem segített, hogy a szerző megnyugtatott, „a jövő csak a jelen kiterjesztése, és valójában nincsenek alternatívák, ezért nincs is semmi tennivalónk, mert úgyis a szükségszerűség érvényesül”.

Mi van?

Ismerősöm szerint nem bennem van a hiba. Alighanem a legendás szamizdatszerző egy sorok közé rejtett, sifrírozott üzenetével állunk szemben, amit a kétkezi olvasó nem tud értelmezni. Pedig milyen jó lenne… Hiszen maga Demszky írta évekkel ezelőtt A szamizdatról, mint értékteremtő műfajról című visszaemlékezésében: „A rendszerváltás óta eltelt tíz év bebizonyította, hogy a szamizdat Magyarországon (is) igazi értékeket juttatott el az olvasóhoz.”

Hozzám inkább Márai Sándor értelmezése áll közelebb (Napló, 1984–1989): „Szamizdatok. Egy országban, ahol minden bála papír, aztán sokszorosító szerszámok, terjesztési lehetőségek a rendőrállam felügyelete alá kerültek, az ilyen »titkos« sajtótermékek feltehetően a hatóságok tudtával készülnek, akkor is, ha a munkatársak nem tudnak erről és jóhiszeműek. […] A hatóságnak szüksége van ilyen botcsinálta »ellenállókra«, mert külföldi kölcsönökkel kapcsolatban a feltételek között néha szerepelnek a szabadságjogok.” Ezt viszont értem.

Pilhál György
Magyar Nemzet