Irigykedve olvasom az ukrán-orosz háború hozzászólóit a közösségi oldalakon.

Irigykedem, mert soha nem mertem volna arra vállalkozni, hogy véleményt alkossak olyan dolgokban, amikhez nincs kellő információm.

S ezt nagyon sokan megteszik. Azt hiszik, hogy ettől lesznek közvéleményformálók. Pedig csak fontoskodó, okoskodó kibicek maradnak.

Segíteni szeretnék! Mielőtt „szakértenének” ebben a nagyon súlyos és veszélyes háborús helyzetben, vegyenek fáradságot, s áldozzanak néhány órát a kialakult konfliktus tanulmányozására. S ha lehet, ezt ne a Facebookon tegyék. Vannak hitelesebb források a könyvtárakban.

Néhány szempont az adatgyűjtéshez:

– Ukrajna története

– Ukrajna területének növekedése

– A Krím-félsziget története

– Az USA szerepe Ukrajna 2014-es történetében.

– Az USA szerepe Ukrajna mai történetében

– Volodimir Zelenszkij pályafutása

– Ukrajna szerepe a többségben oroszok által lakott területeken.

– Az 1944-ben Magyarországra bevonuló Vörös Hadseregben mekkora erőt képviseltek az ukránok?

– Az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot leverő szovjet hadseregben szereplő ukránok aránya.

– A Kárpátalján élő magyar kisebbség elleni ukrán intézkedések a múltban és napjainkban.

– Volodimir Zelenszkij Magyarországot érintő kijelentései (követelései) napjainkban.

Magyarország a mai napig több mint 600 ezer ukrajnai menekültet fogadott be, s gondoskodott minden szempontból kielégítő ellátásukról.

Hát ennyit üzennék a Facebookon okoskodó, hézagos ismeretekkel rendelkező „külügyi szakértőinknek”. Ne felejtsék, a szerénység és a korrekt ismeret fontosabb minden másnál, ha véleményt mondunk. Főleg akkor, ha háború van. A szomszédban…

Ekler Elemér