A szolgálat volt a legfontosabb
Búcsú Horváth Jenőtől
Horváth Jenő neve egybeforrt a Zala Volán MTE-vel.
Ismét gyászol a zalai sporttársadalom: 86. életévében meghalt Horváth Jenő, akinek neve összeforrt a Zala Volán MTE női kosárlabda szakosztályával.
Ahogy Panácz Antal, a zalaegerszegi kosárlabdasport kiemelkedő egyénisége fogalmazott, egykor a város mágikus körzete volt a zárda, az Árpád utca környéke. Itt nevelkedett Bíró Zoltán, Wölner Jenő, Kustán Kálmán, Eső László, s ő is. És Horváth Jenő is.
A zárdában akkor már volt kosárlabda-pálya. Még a Zalaegerszegi Vörös Lobogó idejében a Bp. Honvéd csapatának játékosait a zalai megyeszékhelyre vonultatták be katonának. Így Horváth Jenő is láthatta azokat a játékosokat, akik tagjai voltak az 1955-ben Európa-bajnokságot nyert magyar válogatottnak.
Az „Árpád utcai TK” tagjaként, balról Horváth Jenő, Panácz Antal, Eső László, guggol Kiss József.
Horváth Jenő a Zrínyi-gimnáziumban érettségizett, nem véletlen tehát, hogy az iskola testnevelője, Ostoros Károly kosárlabda-szeretete őt sem hagyta érintetlenül. Érettségi után a Zala Megyei Állami Építőipari Vállalatnál kezdett dolgozni, majd sorkatonaként Nagykanizsára, a Dózsa-laktanyába vonult be határőrként. Leszerelése után a Color Ruházati Vállalatnál kapott állást, aztán a Zala Volán elődjénél helyezkedett el. Onnét is ment nyugdíjba.
Játékos-pályafutása befejezése után hosszú ideig volt a Zala Volán MTE edzője. S nem csak szakvezetője, hanem mindenese is. Kitartott az NB II-ben, s az élvonalban is egyesülete mellett.
A sportág szeretete vezérelte indulatait is. Ennek ellenére több nemzedék játékosai vélekednek úgy, hogy jólelkű, segítőkész, „belevaló” ember volt. Talán nem véletlen, hogy „Apának” szólították.
Volt, amikor a Jákum utcai Dózsa-kisstadionban játszott a csapat. Balról a második Horváth Jenő.
Amúgy a pályán kívül valóban apa is volt. Első házasságából egy fia született. A második házasságából napvilágot látott fia, Attila a ZTE, majd a Videoton válogatott labdarúgója lett.
Sokszor hívtam, hogy információkat, tájékoztatást kérjek tőle. Ő még nem az az orrát fennhordó menedzser volt, aki fontosabbnak tartotta magát, mint amit képviselt. Értette, hogy mi a fontos. Nem ő, hanem a csapat, az egyesület. Vagyis a sport, a szurkoló.
Az ilyen típusú sportvezetők egyik utolsó mohikánja volt. Ezért is emlékezem rá tisztelettel és szeretettel.
Nyugodj békében Jenő!
Ekler Elemér
Az 1964-es csapat tablóképe.
Az 1978-as Göcsej Kupán a Zala Volán MTE edzőjeként.