Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja

A mai napon emlékezünk arra a több mint 100 millió emberre, akik világszerte (a Szovjetunióban, Kínában, Észak-Koreában, Kubában, Közép- és Kelet Európában, hazánkban Magyarországon, stb.) áldozatául estek a kommunista diktatúráknak, és azokra is, akik szenvedtek, akiket örökre tönkretettek.

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő nyolc évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Kovács Béla 1959-ben, 51 évesen halt meg. Bronzszobra ma mementóként áll az Országház mellett. Letartóztatása az első állomása volt annak az eltervezett folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. A képviselő önkényes fogva tartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, amely a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát jellemezte. Sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon.

A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik (Szovjetunió, Kína, Észak-Korea, Vietnam, Kuba, stb.). Közép- és Kelet-Európában (Románia, Jugoszlávia, Bulgária, Lengyelország, Csehszlovákia, volt NDK, Magyarország, stb.) a számuk eléri az 1 millió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzés által.

Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.

Február 25-én emlékezzünk a sok százezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre és az 1956-os Forradalom és Szabadságharc hőseire, kivégzett áldozataira.

Ezen a napon idézzük mindazok emlékét, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre, akiket a kommunista rezsim kisemmizett, meghurcolt és kiszolgáltatott. Emlékezünk a szibériai szovjet munkatáborokban, az úgynevezett Gulag-on szenvedőkre: Magyarországról 700 ezer embert deportáltak ezekbe a táborokba, és közülük 300 ezer ember meghalt a rabság során.

És ezen a napon emelt fővel emlékezhetünk minderre, mert egy letűnt rendszer bűneit emlegetjük, amelyet a nemzet kitartása és a szabadság iránti olthatatlan vágya örökre eltemetett. (Forrás: Balaicz Zoltán facebook oldala)