Búcsú dr. Lackner Edétől

Kilencvenéves korában elhunyt dr. Lackner Ede, akinek elévülhetetlen szerepe van abban, hogy élvonalbeli férfi kosárlabdacsapata lett Zalaegerszegnek. A ZTE egykori sportolójára és sportvezetőjére egy három évvel ezelőtt készített riporttal emlékezünk.

Dr. Lackner Ede búcsúztatása február 19-én, 13 órakor lesz a csobánkai temetőben.

Tisztelettel emlékezünk, s köszönjük kitartó, következetes munkáját, aminek köszönhetően élvonalba került a ZTE, s ott bravúrosan megkapaszkodva a magyar kosárlabdázás egyik meghatározó csapata lett…

Nyugodjon békében!

Ekler Elemér

* * *

„Negyven éve szerepel megszakítás nélkül az élvonalban a ZTE férfi kosárlabda-csapata. Riportsorozatunk első részében felelevenítettük az élvonalba jutás izgalmas körülményeit, majd a bravúros bemutatkozást az NB I-ben.

Természetesen megszólaltatjuk az akkori főszereplőket. A sort egy olyan vezetővel kezdjük, akinek elévülhetetlen érdemei vannak e sporttörténeti tettben.

Dr. Lackner Edére jól emlékezhetnek az idősebb sportkedvelők. Az 1960-as évek elején röplabdázóként került a ZTE-hez. Miután a Zala Megyei Építőipari Vállalatnál dolgozott, idővel a cég gazdasági igazgatója lett, s közismert volt sportszeretete, megválasztották a Zalaegerszegi Építők sportköri elnökének. Az aktív röplabdázói időszakot a sportvezetői feladatok váltották fel. Mint már említettük, akkoriban két másodosztályú férfi kosárlabda-csapata volt Zalaegerszegnek.

– A zalai megyeszékhely kosárlabda-sportjának fejlődése példaértékű volt Magyarországon – vélekedik dr. Lackner Ede. – Az Építők-ZTE rivalizálás gyakorlatilag felgyorsította az eseményeket. Az Építőknél ekkor került lerakásra a későbbi NB I-es csapat alapja. Simon József edző, Ivánkovics István és Nagy József (Dzsingisz – a szerk.) mellé olyan kiváló játékosokat sikerült igazolni, mint Halász István, Lázár Béla, Magyar András és Vágvölgyi Tamás.
Aztán jött a fúzió a ZTE és a Zalaegerszegi Építők között. Ennek sportpolitikai indítékai is voltak, hiszen a Zalaegerszegi Torna Egylet szeretett volna A-kategóriás sportklub lenni. Ehhez azonban minőségi és mennyiségi fejlesztésre volt szükség. A fúzió révén az Építők NB I-es női teke szakosztályával, s a kosarasok reménybeli élvonalba kerülésével a célhoz közelebb lehetett jutni. Az egyesülés után dr. Lackner Ede a ZTE társadalmi elnökhelyettese lett.

Két hónap múlva ünnepli nyolcvanhetedik születésnapját dr. Lackner Ede. Noha 32 évvel ezelőtt Budapestre költözött, napjainkban pedig egy fővároshoz közeli településen él, a ZTE-hez most is erős érzelmi szálak kötik.

– Hogy mit érzek, mire gondolok vissza szívesen abból az időszakból? Azokra a sikerekre, amiket közösen elértünk. Nagyszerű érzés volt tenni azért, hogy NB I-esek legyünk, átélni az élvonalbeli sikereket. Nagyon sok mindenkinek kell köszönetet mondani ezért, de most csak egyetlen embert szeretnék kiemelni: Ujvári Sándort, a megyei tanács akkori elnökét. Nélküle nem születtek volna meg a ZTE sikerei, bármelyik szakosztályról is legyen szó.

Dr. Lackner Ede elismerően szólt az utódokról is. Mint mondta, rendkívüli teljesítmény, hogy négy évtizede folyamatosan az élvonalban szerepel a ZTE férfi kosárlabda-csapata, miközben több bajnoki aranyérmet szerzett és kupasikert ért el. Talán – tette hozzá – nem tűnne szerénytelenségnek, ha ezeket az eredményeket, az elődök munkáját jobban népszerűsítenék.

– Egy nagyon szép korszakban lehetettem a ZTE-nél, s tehettem a sikereiért. A klubot ma is a magaménak érzem, s ha már személyesen nem tudok ott lenni a mérkőzéseken, a technika segítségével, az interneten és a televízión keresztül azért láthatom az utódok szereplését.

E.E.”