Rajz: Farkas László

Fellobbant az adventi koszorún a negyedik gyertyaláng. Az előbb bizonytalan-bátortalanul imbolygó tűznyelvecske egyre erősödő fénnyel hirdeti: közel a fény ünnepe, a karácsony.

A várakozás hosszú, dermedő hetei immár tovatűnnek, lelkeink betlehemében megszületik a Világosság Gyermeke, a Messiás, a Kisjézus. A 2000 év előtti misztérium évről évre újjászületik karácsonykor, bizakodással tölti el a csüggeteg szíveket. Valami megmagyarázhatatlan, különös varázslat történik ilyenkor a halandóval: a betlehemi jászolban szunnyadó kisded képe minden esztendőben elbájol bennünket.

A mindennapok testet-lelket felőrlő hajszája után elérkezik végre az a nap, amikor a keresztény ember, feledve a várakozás mindig nehéz napjait, heteit, hónapjait, megmerítkezik az ünnep fényzuhatagában, s megerősödött lélekkel ujjong, hódol a betlehemi gyermeknek.

Lobog a gyertyaláng a koszorún. A lángocskát ölelő fénykör egyre tágul, terjeszkedik, átível téren és időn, s képzetünkben eljut a 2000 év előtti Betlehemig, hogy ott a Megváltó születését jelző csillagként megálljon egy rongyos istálló fölött.

Égi ragyogásával hirdeti mindeneknek égen és földön: Messiás született.

F.L.