Igazi kapocs volt a játékosok és a vezetők között a ZTE gyúrója

Feszült figyelem a kispadon. Balról Madár Gábor, Szőcs János, Lang József, dr. Bánhegyi Béla, Bognár György és Szimacsek Tibor.
Fotó: archív

Hetvenhárom éves korában, hosszú és súlyos betegség után elhunyt Bognár György, a ZTE labdarúgócsapatának egykori gyúrója.

Zalaszentgyörgyön született, a szakképesítést Budapesten szerezte, majd az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben (ORFI) és a Balatonfüredi Szívkórházban dolgozott.

Innét került vissza a Zalába, ami meglehetősen érdekes körülmények között történt. Borsos András akkori gyúró nyugdíjba vonulása után két évig a kiváló kapus, Bolemányi János látta el „beugróként” ezt a feladatot is.

Sokáig azonban nem volt tartható ez az állapot, így érkezett a hívó szóra Bognár György az akkor már NB I B-s ZTE-hez, ahol dr. Bánhegyi Béla orvossal együtt gyógyították a sérült játékosokat.

S még egy érdekesség… Szomszédok voltak az egerszegi Egry utcában lévő társasházban Fehér Imrével, akivel már gyermekkorban barátságot kötöttek. Igaz, akkor még egyikük sem gondolt arra, hogy egymást követik majd a ZTE öltözőjében.

– Sérülés miatt hagytam abba az aktív focit. Nem akartam elszakadni a labdarúgástól, ezért úgy döntöttem, hogy gyúróként folytatom tovább. Az elméleti képzést a Sportkórházban kaptam, az igazi mesterem azonban Bognár György volt. Bevezetett a gyúrók világába, megmutatta, hogy a munkánk nem csak erre az egy konkrét tevékenységre vonatkozik. A gyúró feladata a háttér megteremtése, összekötő kapcsot jelent a vezetők és a játékosok között, igen fontos láncszeme a csapatnak. Mindezt Gyuritól tanultam meg – emlékszik mesterére Fehér II., vagyis Fehér Imre.

Nagy tudású, szolgálatkész, tiszteletre méltó ember volt Bognár György, tényleg igazi kapocs a játékosok és a vezetők között.

Nyugodjon békében!

Ekler Elemér