– avagy mi történt a ZTE kosárlabda-csapatával?

Az egyik kosárlabdával foglalkozó hírportálban olvastam. A ZTE-Pécs meccsről szóló tudósítás utáni hozzászólások némelyike hadban állt a nyomdafestékkel. Így van ez, ha a csapat az utolsó helyen (utolsó előtti?) áll az NB I-es tabellán. Van, aki a ZTE-Falco meccs utáni „házibulit”, s az azzal összefüggő rendőri intézkedést is említi. Én nem tudok ilyenről, de ez nem jelenti azt, hogy nem történt meg ez a mérkőzés utáni „levezetés”.

Hosszú idő eltelt, régen írtam már a ZTE férfi kosárlabda-csapatáról. Nem csak azért, mert vannak, akik örülnek annak, ha távol tartom magam a zalaegerszegi élvonalban szereplő csapatoktól.

„Tanulva” abból az üzenetből, most sem a kritika vezeti a soraimat. Nem, mert ahogy azt Végh Gábor, a ZTE FC többségi tulajdonosa kérte, ha segíteni nem tudok, legalább ne ártsak. (Egy gazdasági társaságnak.)

Végh Gábor kérését tiszteletben tartva nem hegyezem a tollam a focicsapatra. Azért sem, mert szeretném, ha hosszú távon élvonalbeli maradna a ZTE. A helyi erőfeszítéseket megerősítheti Csányi Sándor MLSZ-elnök nyilatkozata, miszerint gondolkoznak az NB I létszámának felemelésén.

A kosárlabda NB I-ben ilyen elképzelésekről nem hallottam, vagyis – az eddigi szereplés alapján – nincs könnyű helyzetben a ZTE. Hogy miért?  Ennek több oka van. Elsőként az eddigi rossz szereplés. Másrészt ennek összetevői, amiket – mint régi érintett (erre majd visszatérek) azért részletezek, néhány adattal kiegészítve.

Kezdjük a szurkolói környezettel! A játékvezetőt sem illik leköpni, nemhogy saját csapatunk játékosát. Még akkor sem, ha ez a jóember esetleg jót akart, de ezt nem jól tolmácsolta a közönségnek. (Erről egyébként már adott ki közleményt a klub, az állítólagos házibuliról még nem.)

Nem kell, hogy a csapat szintjére süllyedjen a közönség. Még akkor sem, ha a tehetetlen düh gerjeszti az indulatokat. Az igazi szurkoló ilyenkor mutat példát.

A visszaesés egyébként sem pillanatról pillanatra bekövetkező állapot. A 2021/2022-es bajnokságot egy olyan csapat kezdte el, amelynek gyökereiben még a hajszálgyökereknél is nehéz zalai szereplőket felfedezni.

Nézzük csak az egerszegi, a zalai evolúciót az első bajnoki címtől kezdve!

Az 1988-as bajnok- és kupagyőztes csapatban hat zalaegerszegi, zalai játékos szerepelt. Felsorolom őket: Bodrogi Csaba, Farkas László, Földesi Attila, Bencze Tamás, Gáll Tamás és Bérczes István. És nem azért, mert a szövetség ezt előírta, hanem azért, mert Gellér Sándor vezetőedző úgy látta jónak. S azért is, mert Varga Ferenc, a korábbi vezetőedző és Farkas Sándor utánpótlás-tréner gondoskodott arról, hogy a visszavonuló játékosok helyét tehetséges fiatalok vegyék át.

Ugorjunk két évet! Itt már a zalaegerszegi Farkas Sándor a vezetőedző. A bajnokcsapat keretében öt zalai játékos: Bodrogi Csaba, Farkas László, Földesi Attila, Gáll Tamás és Szűcs Ervin. Újabb két év, s újabb bajnoki cím, ugyancsak zalai játékosokkal (is): Bodrogi Csaba, Földesi Attila, Farkas László, Bencze Tamás, Szűcs Ervin, Borosnyai Szabolcs, Balogh Zoltán. Az edző Farkas Sándor.

A hosszúra nyúlt böjti időszak után újra bajnoki cím, immár 2010-ben. Kámán Tamással, Simon Lászlóval, Bödör Bencével, Gáspár Dáviddal, Baki Gergellyel, Horváth Balázzsal, Tóth Ádámmal, zalai játékosokkal. S Völgyi Péter edzővel, aki ugyancsak a megye szülöttje (ám nem feledkezhetünk el Patonay Imre hervadhatatlan érdemeiről).

Emlékszem, hiszen a Zalai Hírlap munkatársaként én tudósítottam az első bajnokcsapat meneteléséről, hogy volt olyan mérkőzés az 1987/88-as szezonban, amikor öt zalai születésű játékos volt egyidejűleg a pályán: Bodrogi Csaba, Farkas László, Földesi Attila, Bencze Tamás és Gáll Tamás.

Néhány nappal ezelőtt pedig öt légiós, lett is belőle egy technikai hiba. Pedig három edző ült a ZTE kispadján.

S azért arról se feledkezzünk el, hogy a ZTE-hez igazolt „idegenek” közül sokan gyökeret vertek Zalában. Valami megragadta őket ebben a közegben. Soroljam? Gellér Sándor, Szücs József, Vágvölgyi Tamás, Halász István… Folytassam? S olyanok is voltak, akik nem jöttek-mentek, hanem évekig maradtak, mint Dobi Antal, Kovács Attila, dr. Bencze Ákos, de aztán visszatértek oda, ahonnan jöttek, vagy máshol találták meg számításukat. Ám Zalaegerszegre szeretettel gondolnak vissza. S mi is rájuk.

S a jelen más tekintetben is összevetésre késztet. Nem bántva a ZTE jelenlegi kapitányát, mert nem ő tehet róla, hogy ő viseli ezt a címet. De nem illik abba a sorba, amit Lázár Béla, Szücs József, Bodrogi Csaba és Kámán Tamás neve fémjelez. S ez is sok mindent elmond.

Ekler Elemér

(Folyatjuk)

* Aki esetleg nem tudná: ha a támadó csapat már átvitte a félpályán a labdát, azt már nem játszhatja vissza a védő térfélre. Ez elkerülendő lenne, ám a ZTE-nél mostanában egyre gyakrabban kerül vissza a labda arra a bizonyos védő térfélre. Ott azonban nincsenek profi védők. S a vár előbb-utóbb leomlik. Hacsak nem jönnek Dobó István, Jurisics Miklós utódai… Kosárlabdával a kezükben.