Uniós energiavoluntarizmus – és ami mögötte meghúzódik

Mindenekelőtt tisztázandó a voluntarizmus fogalma és egyben az is, hogy kik tekinthetők voluntaristának. A voluntarizmusnak a magyar nyelvben legkifejezőbben az akaratelvűség szó feleltethető meg. A voluntarista azt gondolja, hogy bizonyos dolgoknak meg kell történniük, eseményeknek be kell következniük pusztán azért, mert ő ezek megtörténtét akarja. A voluntarista kevésbé számol a cselekmények vagy események bekövetkeztét akadályozó tényezőkkel sajnos még akkor is, ha azok a természeti vagy a társadalom szerves működését szabályozó törvényekkel mennek szemben.

A voluntaristát az erős akaratútól az különbözteti meg, hogy az erős akaratú sok nehézség ellenére is megtalálja a megoldást, de ha belátja, hogy nincs megoldás, nem erőlködik tovább. Ezzel szemben a voluntarista tovább folytatja, kerül amibe kerül. A voluntarista a kudarcból eredő károkat rendre másokra hárítja, míg az erős akaratú kerüli a károkozást. Az emberi történelem rengeteg példával szolgált a természet és a társadalom területén is voluntarista vállalkozásokra.

A világtörténelem 20. századi izmusai élen jártak a voluntarista esetek halmozásában. Előttük is voltak voluntarista vállalkozások: az öntevékeny – és főként erőszakos – forradalmak, a véres francia forradalomtól az orosz bolsevik forradalomig. Rendre kiderült – sajnos általában túl későn – hogy ezek iszonyú károkat okoztak. Voluntarista beállítottságú társadalomban gyakran kívánnak erőszakot elkövetni a természeten is, gyapotot akarnak termeszteni ott, ahol nem terem meg, vasművet telepíteni oda, ahol sem kokszolható szén, sem vasérc nem található, esetleg megkísérlik a folyók folyásának irányát is megváltoztatni.

Mára világossá vált, hogy a voluntarizmus nemcsak az izmusos (nácizmus, kommunizmus) társadalmak sajátja, de ez a szemlélet élénkülni látszik a magát demokráciának nevező helyeken is, mint amilyen az Európai Unió. Igaz, hogy itt már előtag is kívánkozott a demokrácia szó elé, a liberális jelző. Mára az európai energetikai ügykezelés ennek a voluntarizmusnak az iskolapéldáját mutatja, ez a napnál is világosabb. A ma (még) liberálisan demokratikus keretekben működő egyes európai társadalmakban a voluntarizmus zöld szín alatt párttá is szerveződött.

A zöldek, mint eddig minden korábbi voluntarista irányzat, egy valóban létező és mélyre hatoló társadalmi probléma megoldását ígérik. A kommunisták a szociális igazságosság igényére, a nácik az első világháborúban legyőzött és utána másfél évtizedig nyomorban tartott és mélységesen megalázott német nép jogos önbecsülésére apelláltak. A ma zöldmozgalmai és pártjai azt mondják, hogy megoldást adnak a földgolyó kétségtelenül súlyosbodó környezeti problémáira, amik hovatovább az emberiség létének ellehetetlenülését okozhatják.

Radikális gyorsasággal megfordítani ígérik azt a két évszázad alatt folytatott gyakorlatot, hogy az emberiség a légkörbe engedi a szén-dioxidot, amelynek éppen a növényzet által történő lekötése tette lehetővé az emberi élet létrejöttét. A probléma nagyon is valós, erre kínálják gyors megoldási receptjüket, sürgősségi műtét végrehajtását, amit – feltéve ha a beteg (az emberiség) kibírja, a zöldeké a dicsőség, ha nem, az meg legyen „a hálátlan” emberiség baja. Erre a kétes kimenetelű vállalkozásra toboroznak támogatókat.

Mint minden korábbi voluntarista politikai irányzat, a zöldek is módfelett agresszívak. Aki nekik ellentmond, azonnal felcímkézik. Kedvencük a szélsőjobbozás, amelybe – főként Németországban – a nácizás is bőven belefér. A németek ettől való pánikreak­cióival magyarázható, hogy Németországban nemcsak a tradicionálisan baloldali pártok, de a hajdanán kereszténynek és konzervatívnak elfogadott uniópártok is a bűvkörükbe kerültek.

Az euró­pai ügyek szempontjából pedig, hogy mi lesz Németországban, az nagyon is ügydöntő. A többi „fejlett” ország már jórészt be van darálva (például Hollandia és Svédország. Ha mégis lenne ellenkezés, mondjuk Franciaországban, így is, úgy is Németországban dől el a zöldre mázolt globalista győzelem vagy vereség, hiszen a német gazdaságé az európai motor szerepe. A német választó viszont körbe van kerítve, csapódik ide-oda, a kereszténynek mondott, de mára bezöldült uniópártokból kiszeretett, a zöldeket átmenetileg nagyon is támogatta, de végül mégsem adták nekik át a kormányrudat. Az uniópártoktól jobbra ugyanis halálos a veszély, aki oda tart, az ugye eleve náci.

Mi már rossz tréfának sem tartjuk, ha a véreskezű balosaink lenáciznak bennünket, de a németek ettől idegrohamot kapnak és rettegnek. A német választó azzal az egyértelmű ténnyel vigasztalódik, miszerint mindenki számára világos, hogy a világ energiafelhasználása és annak dinamikus növekedése a fő oka a mindannyiunkra veszélyes környezeti rombolásnak, beleértve az éghajlat nemkívánatos változását is.

Fő okként valóban elsősorban a szén-dioxid-felhalmozódást lehet megjelölni, voluntarista zöldjeik szerint a nemkívánatos ütemű szén-dioxid-felhalmozódástól kell szinte szemvillanás alatt megszabadulni. Ez lenne az úgynevezett dekarbonizáció, a zöld világmegváltók szakrálissá vált jelszava. Tekintettel arra, hogy a szén-dioxid felhalmozása főleg energiafelhasználásunk következménye, itt kell rendet teremteni. Zöldék szerint a megoldás egyszerű, a jelenleg magas kibocsátással járó energiahordozókat ki kell iktatni, és helyettük a kibocsátássemlegeseket beiktatni.

Azzal, hogy miként is lehet észszerűen ezt végrehajtani, a zöldek már nem foglalkoznak. Szerintük rengeteg szélturbina és napelem felhasználása a megoldás, míg minden más energiaforrás, a szén, a kőolaj, a földgáz, a nuk­leáris energia is viharos sebességgel radikálisan visszaszorítandó. Ők kiszámították, hogy a két megújuló fajta elegendő energia termelésére alkalmas. Nem törődnek azzal, hogy a megújulók túltermelési és alulkapacitásos időszakai kiugró ingadozásokat okoznak a rendszer árfeltételeiben, ami tönkreteszi a kalkulálhatóságokat, maradandó károkat okoz a gazdaságnak. Náluk a fokozatosság, a felmerülő költségek és a teljes energiarendszer működtetésének technikai részletei nem játszanak szerepet.

A zöld voluntarista agresszivitásra jellemző, hogy a nukleáris energiát még a német uniópártok országlása alatt, már 2011-től parlamenti határozattal szorítják ki. Eddig tizenöt erőművet zártak be, és a határozat szerint a maradék hatnak is be kell zárnia 2022 végéig. A jogos kérdés, hogy van-e káros emissziója a nukleáris energiának, fel sem merült, mert természetesen nincs, ezzel szemben viszont olcsón termeli az áramot.

A zöld voluntaristák gátolják mind a nukleáris erőművi kapacitások létesítését, de a földgázfelhasználás növelését is, még akkor is, ha ez a sokkal nagyobb emissziókibocsátású szén kiváltására szolgál. Jellemző, hogy a német szabályozó hatóság a mai napig nem adott engedélyt a 2. Északi Áramlat-vezeték működtetésére, pedig az technikailag bármely pillanatban elindulhatna, egyaránt enyhíthetné az energiapánikot, és mérsékelhetné az árakat is. A zöldek keze nagyon messzire elér, noha politikai súlyuk még nem átütő, mégis, a zöldhatás mára általános, uniószintű energiaválságba torkollott.

Jogos a kérdés, akkor ki is vezeti a zöldek kezét, hogyan tudnak maguk alá gyűrni mindenkit még akkor is, ha nincsenek kormányon? Csak a legutóbbi választásokon kerültek Németországban kormányközelbe. A zöldek tehát sokkal többek, mint pusztán környezetért aggódó alakulat. A hangsúlyosan képviselt extrém zöldmegoldások mellett mindig csatlakoznak minden olyan politikai megoldáshoz, ami Európát a nemzetek egyenrangú közösségéből birodalommá konvertálná.

Nekik nagyon is szimpatikus a korlátok nélküli migránsinvázió ugyanúgy, mint a genderőrület, de a közönség szimpátiáját – a környezetért aggódók félel­meire alapozva – elsősorban mindig a zöldretorikával igyekeznek megnyerni, ami amúgy kiváló politikai marketingfogás.

Mindenképpen szólni kell hazai zöldjeinkről is. Bár a magyar pártok között nincs egyetlenegy sem, amely kifejezetten a zöld lobogót lengetné, de több ellenzéki alakulat is azonosul a zöldideológiával, és aszerint is cselekszik, tehát besorol a nagy európai zöldfolyosóba, és az európai egyesült államok projektért dolgozik. Nekik energiaügyekben a piac a mérvadó.

Ez ma azt jelenti, hogy szerintük nekünk is a napi árakon kellene a földgázt beszereznünk, és a háztartásokra terhelnünk az árak emelkedését. Nagyon bánják, hogy mi nem a napi piacon, hanem a hosszú távú, kiszámítható piacon vagyunk vevők, és az árak alacsonyak, mert hosszú időre mentesíthetők az ingadozásoktól. Az eladó itt is pontosan kiszámítja, hogy neki, ilyen áron éri meg eladni, hogy nyereséghez jusson, noha nyilván jól jön neki a zöldbrutalitás által okozott piaci árkilengés.

A zöld köpeny alatt azonban sok minden rejtőzik, aminek a közeljövőben elő kell jönnie. Mindenekelőtt annak a vádnak, hogy a jelenlegi kormány ki szeretné vezetni az országot az Európai Unióból, ezért áll mindig bele a vitákba. Egy szót sem ejtenek azonban arról, hogy mi is ezeknek a vitáknak a valós természetük, van-e közük az érvényes európai joghoz, vagy csak politikai típusú zsarolások.

Vélhetően az „Orbán kivezet bennünket az unióból” mágikus mantrázásnak nem lesz kellő hatása, ezért jön majd a másik ötlet, az unió fog minket majd kizárni soraiból. Jól tudják ugyanis, hogy a magyar nép zöme nem kíván az unión kívül tábort verni, mert reménykedik abban, hogy az érzékelhetően 2015-től tartó őrület alábbhagy, és visszatérünk a korábbi kerékvágásba, a normalitásba.

A minket kizárnak híresztelése közben fel sem fog merülni a kérdés, van-e kialakított jogi mechanizmus arra, hogy egy tagországot kizárjanak, mert, ugye, ilyen mechanizmus nincs. Függetlenül ettől, barátkozzunk meg a gondolattal, hogy a közeljövőben rengeteg zöldséggel lesz dolgunk.

Boros Imre

közgazdász