Október van, rosszkedvünk hónapja
1956-ot már néhányszor átírták
Október van. Túl vagyunk rosszkedvű hónapunk felén. Magunk mögött már az aradi tizenhármak gyászünnepe, s itt van október 23-a, az 56-os forradalom évfordulója.
Az 1849. október 6-i kivégzések hivatalos megemlékezései, a koszorúzások rendben lezajlottak, de tapasztalnunk kell, hogy egy mai középiskolás előbb felsorolja a túlélő-show még „életben” lévő szereplőit, mint a tizenhárom aradi vértanút, s minden bizonnyal többet tud a pillanat „sztárjairól”, mint Görgeyről vagy Haynauról.
1956-ot már néhányszor átírták. A reakciós ellenforradalom előbb sajnálatos eseményekké szelídült, majd Pozsgay által népfölkeléssé lépett elő, aztán mára hivatalosan is forradalom és szabadságharc néven tiszteljük azt a dicsőséges 13 napot.
A címke változott, de a hivatalosság nyilatkozataival ellentétben, a forradalom célkitűzései mai napig sem valósultak meg. S azok, akik ezekért harcoltak ma is méltatlan körülmények között élnek (ha még egyáltalán élnek), a forradalom legázolóinak oldalán állók, s azok politikai, szellemi örökösei (még a rendszerváltás után is) a hatalom megtestesítői voltak éveken keresztül. Koszorúztak, kitüntetéseket adtak és kaptak…
Október van. Rosszkedvünk hónapja.
F.L.