Az 1968-as bajnokcsapatban, felső sorban balról a negyedik Czotter Béla.

A közelmúltban elhunyt Czotter Béla, a ZTE egykori labdarúgója.

A kitűnő védő Nagykanizsáról került Zalaegerszegre. 1964. március 8-án, az Esztergomi Vasas ellen 4:1 arányban megnyert mérkőzésen szerepelt először a ZTE NB II-es csapatában, amelyben Prokisch Károllyal és Madár Kálmánnal együtt debütált. Gyorsan alapemberré vált, 1966-ban már kirobbanthatatlan volt a ZTE középhátvéd posztjáról. Négy esztendő alatt 155 NB II-es találkozón segítette a csapatot, ezeken hat gólt szerzett. Tagja volt az 1968-as NB II-es bajnokcsapatnak, amely kivívta az NBI/B-s szereplés jogát. 1968. novemberében, a Szombathelyi Cipőgyár elleni találkozón játszott utoljára a ZTE együttesében.

Nyugodj békében Béla!

Nagy András

*  *  *

„Egy csel a 16-oson még belefért” (jobbról Czotter Béla).

Czotter Béla emlékét az 1968-as bajnoki címre emlékező, 1998-ban megjelent Bajnokcsapat című kiadványban olvasható vallomással idézzük fel:

„- Több okból is jó visszaemlékezni, mert akkor még az ember fiatal volt, ’99-ben pedig már nyugdíjba megyek – mondja Czotter Béla, aki a riport idején még a Zalahús Rt. dolgozója. – A ZTE-hez kerülve kezdett kialakulni a későbbi bajnokcsapat. Remek közösséget alkottunk, szerettük a labdarúgást. Csekély anyagi juttatás kaptunk, de minket nem a pénz motivált. Hosszú ideig ott laktam a pálya mellett, és már edzés előtt kimentünk, négyen-öten összeálltunk, s egy jót szűkkapuztunk, vagy lábteniszeztünk. Az edzés után sem vonultunk az öltözőbe, hanem tovább gyakoroltunk. Legtöbbször a sötétedés parancsolt le minket a pályáról. A csapatnak akkor volt egy olyan vezéregyénisége, mint Madár Gabi, a pályán és azon kívül is jól összefogta a társaságot. Fociban és nótázásban is első volt a csapatban. Mi még le tudtunk ülni egymással a fehér asztal mellé, és megbeszéltük a mérkőzéseken történteket. A későbbi csapatoknál ez már kevésbé volt jellemző. A csehszlovákiai »eseményeket« megúsztam Madár Gabival együtt, mert mi tartalékosnak voltunk jelölve. Négy csapattársam így is ment, de őket szerencsére remekül sikerült pótolnunk. Nagyon jótékonyan hatott a csapat teljesítményére a hétfői hévízi fürdőzés. A fürdés után jóízűen falatoztunk, ezt követően pedig elfogyasztott a csapat 4-5 liter bort, utána könnyedén ment a nótázás. »Marha jó kis csapatot alkottunk«. A ’68-as együttes azóta is minden évben összejön. Legutóbb éppen Papp Tóni ötvenedik szülinapján találkoztunk. A bajnokságot követően én már nem fértem bele Szőcs János elképzeléseibe. Nem az a centerhalf voltam, aki egyből elrúgta a labdát, egy csel nálam a 16-oson még belefért. Később edzősködtem több helyen is.”