– avagy hogy készül a globalista janicsár

Vajon Ursula von der Leyen saját gyermekei esetében is tisztázta volna a szivárványos kérdéseket kisgyermekkorban?
Fotó: Getty Images

Az eljárásoknak az a nem is titkolt szándékuk, hogy a „virtuális” jogsértések miatt az érintett országokat jól érzékelhető büntetésekben kell részesíteni
Julius Caesart a szenátusban számtalan tőrdöféssel kivégezték. A rárohanók között meglátta nevelt fiát, Brutust, és rémületében így szólt: „Te is fiam, Brutus?” Manapság szaporodnak az európai politikai szereplők cselekedeteiben és nyilatkozataiban is a meglepetések.
Az Európai Bizottság elnöke, hétgyermekes édesanya, legutóbb saját szájával mondta, hogy a csecsemőkorból alig kilépő gyermeknek is alapvető joga, hogy nemi identitásáról önálló döntést hozzon, ezért kell már óvodában is mindenféle nemi a – férfi–nő közötti szexualitáson is túlmutató – „innovációkat” megismerni. A friss magyar gyermekvédelmi törvényt egyenesen borzasztónak (schreck­lich) nevezte. Arról nincs értesülésünk, hogy annak idején saját gyermekei esetében is tisztázták volna a szivárványos kérdéseket már kisgyermekkorban. Tőle egy ilyen kijelentés nagyon is meglepő.
Vera Juorová másodízben tagja az EU Bizottságának, ráadásul most alelnöki minőségben. Kezdettől lelkes szószólója az unió releváns jogi alapokmányaiban sehol nem található, de egyre gyakrabban idézett, frissen felfedezett, ugyanakkor tagországi egyetértéssel soha nem elfogadott „európai értékeken” alapuló „jogállami” normáknak. Az ilyen típusú ad hoc jogi „innovációk” egyre sokasodnak, amíg a kodifikált és a nemzeti jogrendszerekbe is átvezetett uniós jogra (pl. schengeni, szubszidiaritás stb.) hovatovább ügyet sem vetnek. Szóba sem kerül, hogy az úgynevezett schengeni határokon a határvédelem az érintett tagország kötelessége.
Ellenkezőleg, aki ennek a jogi kötelezettségének eleget tett vagy tesz, az „innovatív” jogi felfogás szerint sérti az európai értékeket, ellene indokoltak az eljárások. Vera Jourová az ilyen típusú eljárások kezdeményezésében élen járó szerepet tölt be. Az eljárásoknak az a nem is titkolt szándékuk, hogy a „virtuális” jogsértések miatt az érintett országokat jól érzékelhető büntetésekben kell részesíteni.
A nagy „találmány” szerint a hatékony büntetés a közös költségvetésből járó források visszatartása vagy megvonása lenne. Képzeljük el, mi történne, ha ma a kormány Szegedtől megvonná a támogatásokat, mert a várost globalista szemléletű balliberális önkormányzat vezeti. A hajdani k. u. k.-ban sem rekesztették ki a magyar felet soha a közös költségvetésből, pedig volt vita bőven. A nagyon meglepő éppen az volt, hogy Jourová legutóbb viszont olyan nyilatkozatot tett, hogy nincs esély az ilyen forrásmegvonási eljárások sikerére, szóval pontosan az ellenkezőjét mondta, mint ami tőle megszokott.
Most érkezett el a pillant, hogy a Jourová-hívők felüvöltsenek, hogy: te is lányom Jourová? Egy hét sem telt el, és Jourová visszatért a régi mintázathoz, és újra látja az esélyt a pénz megvonására. Kívülről úgy tűnik, hogy Jourová összevissza beszél. A Vera Jourová-jelenséggel kapcsolatban két alapvető kérdés mindenképpen tisztázandó. Milyen erők tették őt a mai posztjára? Ezt követően pedig azt, hogy mégis miért, és milyen erők hatására mondja ezt, majd hamarosan annak az ellenkezőjét?

Boros Imre: – Jourova Brüsszelben nagy ász, aki mindent és főként mindenkit üt, ha kérik.
Fotó: archív

A Jourová-jelenség elemzése hozzásegíthet más magas rangú uniós politikusok időnként meglepő megnyilvánulásainak megértéséhez is. Először is, honnét jött, milyen életút van mögötte. Tudjuk, hogy a Cseh Köztársaság delegálta immár második ízben az EU Bizottságába. Brüsszelben kifogástalan a pedigréje, hiszen ma már alelnöki tisztséget is betölt. Jourová korábban hazájában az uniós pénzek kezelése körül serénykedett regionális szinten.
Ebben a minőségében a büntető igazságszolgáltatás látókörébe került egy méretes kenőpénz ügyében, amit egy projekt odaítéléséért kapott. Ezért letartóztatásba került, egy hónapot ott pihent. Az ügy hirtelen elhalt, további menete ismeretlen, ugyanakkor ő hamarosan területfejlesztési miniszter lett. Innét egyenes az út a főbiztosságig. A jelenlegi miniszterelnök ismét őt javasolta, és így lett alelnök.
Ismert, hogy az unióban a „nem szeretem” minősítésű cseh miniszterelnököt hosszasan zaklatták, még egy vállalkozási idejéből származó uniós forrásokkal való visszaélés gyanújával, ami bizonyítást soha nem nyert. Most viszont nem zaklatják. Andrej Babis is vélhetően jól ismeri a Jourová-dossziét, ezért ajánlotta őt ismét.
Neki Jourová a biztosíték, ha ő Brüsszelben magas polcon ül. Azonnal elő is veszi a dossziét, ha a vele kapcsolatos zaklatások felújulnának. Jourová azonban Brüsszelben igazán nagy ász – mert nyilván ott is mindent tudnak róla –, ász, aki mindent és főként mindenkit üt, ha kérik. Ha nem üt, majd őt ütik. A nyelvbotlás – amely szerint hazánkat a pénztől jogszerűen nem lehet megfosztani – onnét eredhet, hogy a covidfelzárkóztatásért kapható pénzekért ácsingózók (főként nagy német cégek) is elérték Jourovát, mert talán ők is ismerik a dossziéját. Szerényen kérték tőle, hogy hagyja abba a játszadozásait, mert ez nagyon is rontja az üzletet. Időközben megjött az új szigorú parancs, mégis lehet pénzt megvonni. Most azt mondja. Minden EU-csúcs­káder esetét nem tudjuk végig­vezetni, de elképzeléseink vannak.
A bizottság elnök asszonyáról, Ursula von der Leyenről cikkezték, hogy német védelmi miniszter korában kétszázmillió eurós tanácsadói pénzek miatt vizsgálgatták. Mobiltelefonjainak (hivatali és magán-) cellainformációi törlődtek valahogy (hűha, ez csak úgy lehet, ha a titkosszolgálat erre engedélyt ad). Most ő is ketyeg, mint egy svájci karóra, hibátlanul. Angela Merkel dolga is sok kérdőjelet hagynak maguk után. Hogyan van az, hogy lelkész édesapja a német kettéválás után Hamburgból éppen az NDK felé „disszidál”, hasonlóan a Kádár-korabeli viccbeli téesz-nyugdíjashoz, akit a szovjet határon fognak meg, és kérdezik, miért is akar disszidálni. (A homoszexuálisok büntethetőségének eltörlése után nem akarta megvárni, amikor már kötelező is lesz.)
Utoljára a magyar gyermekvédelmi törvényről felkért, homoszexuális pornográfia miatt két évre ítélt  európai parlamenti jelentéstévőre is utalnék, mielőtt megkísérelném vázolni az uniós csúcskáderek kiválasztási gyakorlatát. Az előmunkálatok a „legendás” globalista krém által finanszírozott „civil” szervezeteknek maszkírozott rohamosztagok szintjén történnek. Tehetséges, karriervágyó de megvesztegethető, lehetőleg fia­tal embereket keresnek, és találnak is. (Mire is jók az egyetemeken működő önszorgalmú hasznos idióta oktatók, akik tudományoshivatkozás-gyűjtő önszorgalomból mutatják az utat).
Ha a kiválasztottak bűnbe esnek, vagy szándékosan bűnbe viszik őket, intézkednek a mentesítésükről. Ez a legtöbb esetben pénz kérdése, vagy a már kiépített kapcsolatok kellenek hozzá. A kiválasztottak, a nekik szánt területeken gyors karrieremelkedésen esnek át, miközben újabb és újabb feladatokat kapnak. A média teljes mellszélességgel áll melléjük, érdemeiken felül tömjénezik őket, botlásaikat elhallgatják. Gyakran kapnak fényes külföldi kitüntetéseket is – nálunk egy időben a francia Becsületrend volt divatban).

Vera Jourova – megváltoztatva korábbi véleményét – újra látja az esélyt a pénz megvonására.

Így készül a globalista janicsár, mást nem is tehet, mint megbízói parancsait teljesíti. Visszaút nincs, mert az a biztos bukás. Parancsmegtagadás esetén jönnek a nemzetközi média kivégzőosztagai. Nagy a törekvés, hogy ha lehet, a hatalmi ágak mindegyikét a janicsárok szállják meg.
Ennek volt az első sikeres hadművelete az Európai Parlament. Parlament ott, ami nem is ország, mert az unió nem az. A választásokon európai pártokra kell voksolni? Miért is? Példát vehettek volna a k. u. k. hajdani rendszeréről. Ott a nemzeti parlamentek delegáltak a közös gyűlésbe tagokat a közös ügyekre, a többit pedig a két ország intézte otthon a nemzeti parlamentben, pedig a Monarchia – bár duális –, de igazi államalakulat volt.
Az EU parlamentje most egyre agresszívabban azt játssza, mintha az Európai Unió már egységes birodalom lenne, és nem független nemzetállamokból állna. Tele van pakolva globalista janicsár káder kiválasztottakkal, akik ezt a szemfényvesztő hamis színdarabot játsszák. Ez a hamis „hitvallás”, az egyetlen lehetőségük.
Azonban az igazságszolgáltatás a legnagyobb janicsárképző kedvenc (mert ugye, az független). Az sem baj, ha az érvényes jogszabályoktól is rendre távol tartja magát, annyira független. Mára közismert, hogy a Soros-protezsált jogász janicsárok alaposan megszállták az európai jogi fórumokat, noha nemcsak Soros az egyetlen, aki munkálkodik. A technika is ki van találva. Abszurd, életidegen politikai követelésekkel nyíltan nem lehet előállni, mert a politikáról a tagországok választóinak kell dönteniük.
Adódik a lehetőség, hogy először európai értéknek nyilvánítunk politikai abszurditásokat (bevándorlás joga, minden emberi létezésnek ellentmondó szexuális elfajulások stb.). Ezután ezeket az abszurditásokat jogi talárba öltöztetjük, újabb és újabb „európai értékeket” kreálunk, és ezek alapján folyik immár jogi keretekben a politikai számonkérési kísérlet „jogállamisági” alapon.
Ott tartunk, hogy az alapokmányok szerint szigorúan nemzeti hatáskörbe tartozó területek jogalkotását is ilyen módon felszippantani törekszenek, mert ezek szétzilálására is vannak terveik. Nem kímélik még a tagországok alkotmányait sem, pedig azt mindenütt minősített többséggel fogadják el. Legutóbb az az Alaptörvénybe foglalt alapigazság, hogy a házasság férfi és nő között köthető, nem tetszett nekik, mert már az „nem euró­pai érték”, noha évezredek óta ez biztosította Európának a túlélését.
Itt van az ideje, hogy ennek az őrületnek és ennek a nemzetközi méretű merénylő bűnszövetkezetnek – ahol éppen egy szexuális bűnért elítélt mondhat jogi véleményt az Európai Parlamentben a mi gyermekvédelmi törvényünkről – véget vessünk.
Erre kell szövetkezni, addig, amíg nem késő.

Boros Imre
közgazdász